A híres jakabandor.blog.hu-s bejegyzés, és a magyar vállalkozások... Akkor milyen is a mikrovállalkozások valósága?

Elhiszitek, hogy ez a jakabandor.blog.hu-ssztori vasárnap már a tévében is ment?

Hát, ami azt illeti, amikor múlt héten beindult ez az egész, két tábor jól egymásnak esett - eléggé feketén-fehéren - sőt, még tegnap is püfölték egy kicsit egymást.

Pedig nem olyan bonyolult: a magyar valóság nem fekete/fehér, csak simán szürke.

Egy, hogy aki ma vállalkozásból próbál megélni, annak általában nincs/nem volt 30 milliós lakása indulásnak, amit pénzzé tehetett, hanem csak szaktudása és a biznisz lehetősége, hogy kikeveredjen a sz*rból / a saját lábára álljon / jusson valamire / stb.

Kettő: benne vagyok üzlettársként egy mai magyar, legális, termelő mikrovállalkozás életében (igen, itt bal oldalt az az esettanulmány nem kamu), és ez a mikrovállalkozás, csodák csodája, nem csak arra képes, hogy csődbe menjen - ellentétben azzal, hogy sokak szerint a mai magyar mikrovállalkozások csak csődbe menni tudnak.

Három, hogy eközben meg látok Magyarország legfizetőképesebb földrajzi területén (budai agglomeráció), főleg lakossági piacra dolgozó kisvállalkozásokat, akik viszont tönkre mennek, pedig épp annyi eséllyel indulnak, mint az előbbi cég.

Szóval úgy néz ki, hogy vannak utak, és nem csak azok a bizonyos "megoldjuk okosba" utak, amiken járnak kisvállalkozások - sőt, úgy néz ki, hogy még járni is lehet ezeken az utakon.

Ilyen is van - olyan is van. Hogy mik vannak...

Valahol a szakmai hozzáértés, az üzletileg is megalapozott vállalkozás (pénzügy, szervezés... "nekem erre nincs időm", mi?), és a jó kommunikáció elegye az a megoldás, amivel talpon lehet maradni, és amivel nem csak az 1 Ft-on kell ölni egymást.

Ezért írom a Vállalkozás blogot. Ezért csinálom azt, hogy mikrocégeknek segítek jobban boldogulni az üzletben.

Jah, na igen, én is "guru" vagyok, ami állítólag ciki... Hát akkor "bocs".

Ica, bocs, Csapd le csacsi: