|
Ezen
a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e
jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát
fejezi ki.
Történelmi előzmények
|
|
|
Az
1848 március 15.-én kitört forradalom és szabadságharc nem volt
előzmény nélküli. Abban az időben a Magyar Királyság és az Osztrák
Császárság együttesen alkotta az Osztrák- Magyar Monarchiát. Közös
uralkodója volt a két országnak, aki a Habsburg-házból került ki. Bár
volt magyar Országgyűlés, ennek nyelve először a latin, majd a német
lett. A magyar rendek törekedtek az önállóságra, próbáltak
engedményeket elérni az uralkodónál, kevés sikerrel. Egymásba értek a
háborúk, amit a magyar társadalom minden rétege megszenvedett. Az
uralkodók is érezték ennek a helyzetnek a visszáságait, ezért
engedményeket tettek: Mária Terézia bevezette a Ratio Educationis-t,
(az oktatás rendszere), ami egységesítette a középfokú oktatást, így
minden 7-13 éves gyermeknek iskolába kellett járnia. II. József - akit
a magyarok "kalapos királynak hívtak", mert nem koronáztatta magyar
királlyá magát -, könnyített a jobbágyok helyzetén, csökkentette
adóterheiket.
1789-ben
kitört a francia forradalom, ennek eszméje hatással volt a magyar
értelmiségre is, egyre erősebbé vált az uralkodó iránti gyűlölet. Ezt
növelte, hogy a háborúk miatt II. József a magyar nemességet is meg
akarta adóztatni, így már a király trónfosztásáról is tárgyaltak a
magyar nemesek. Amikor Franciaország hadat üzent a Habsburg
Birodalomnak, az akkori király, I. Ferenc hadisegély nyújtására
kötelezte a magyarokat, embert és pénzt követelt. 1805-ben a háború
elérte hazánk területét, a franciák átlépték a határt. Napóleon 1809
májusában felszólította a magyar nemességet, hogy szakadjanak el a
Habsburg Háztól és támogassák Franciaországot. Ezt a nemesek nem tették
meg, mivel féltek attól, hogy elveszítik kiváltságaikat.
1815-ben
Waterloo-nál Napóleon vereséget szenvedett, ezzel véget ért a háború,
ezzel a magyar termékek iránti kereslet is csökkent, a pénz is értékét
vesztette.
1825-ben összeült az Országgyűlés, ahol a magyar nyelv
használatának ügye volt a központi kérdés. Ekkor született döntés a
Magyar Tudományos Akadémia felállításáról, amihez gróf Széchenyi István
egy éves jövedelmét ajánlotta fel. 1830-ban jelent meg Széchenyi Hitel
című műve, amiben Magyarország gazdasági és társadalmi átalakulásának
programját fogalmazta meg.
1832-ben Kossuth Lajos megjelentette az
Országgyűlési Tudósítások című lapot, amelyből értesülhetett az ország
népe a tanácstermekben folyó vitákról. Az egyre erősödő reformmozgalmat
az uralkodó -ekkor már V. Ferdinánd - és környezete nem nézte jó
szemmel, ezért sok magyar vezetőt börtönbe záratott.
A
reformmozgalom erősödését azonban nem tudta megakadályozni. 1847 nyarán
megalakult az ellenzéki Párt, aminek elnöke gróf Batthyány Lajos lett.
Programjukat az ellenzéki nyilatkozatot, Deák Ferenc fogalmazta meg.
Követelték a Parlamentnek felelős magyar kormány létrehozását, a
sajtószabadságot, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, Erdély
Magyarországhoz csatolását, a közteherviselés bevezetését, a törvény
előtti egyenlőség bevezetését valamint, hogy a nép is képviseltethesse
magát a törvényhozásban és a helyhatósági választásokon. AZ Ellenzéki
Nyilatkozat a márciusi forradalom programjává vált.
Franciaországban 1848 februárjában, Bécsben 1848 március 13.-án kitört a forradalom.
Mi történt 1848 március 15.-én?
A
bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra
is. 15.-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral
és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a
sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és
Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az
Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő
költeményét a Nemzeti Dal-t. Délután naggyűlést hirdettek a Nemzeti
Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a
12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak,
hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes
mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt
tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.
|
|
|
A Kokárda
Március
15.-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány a
francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok
viseltek először nemzeti színű szalagot.
|
http://www.magyarorszag.hu/2004marcius15/#
A nagy nap krónikája http://www.dinero.hu/marc15/kronika6.htm
Az
előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a
Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor
és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és
Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy
proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután
mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház
földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező
események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli
egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt,
Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.
Erről Petőfi így ír a naplójában: "Én Nemzeti dalomat szavaltam el; s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott."
Innen
indultak szakadó esőben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petőfi
újra elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a
medikusoknak, akik közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem
utcán végigvonuló, 3-400 főre duzzadt tömeghez folyamatosan
csatlakoznak az emberek. Az Egyetem térre érkezve, az összegyűlt tömeg
miatt jogászok és a politechnikusok berekesztik óráikat. Itt a
menetrend ugyanaz: Petőfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a
proklamációt. A hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron
kb. 5000 fős tömeg 11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán
álló Horváth házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda működik.
Petőfi, Jókai, Irínyi József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek,
és Landerer Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal
kinyomtatását követelik. Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak
odasúgott segítő instrukciók után beleegyezik ebbe, majd bezáratja
magát a főnöki irodába. Míg folyik a két mű folyamatos szedése és
nyomtatása, a zuhogó esőben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok
buzdítják. Mikor végre elkészülnek az első példányok, Petőfi a Nemzeti
dalt, Irínyi a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek,
majd a többi nyomtatványt a nép közé szórják.
Dél körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15 órára gyűljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyűlésre.
Délután
a múzeumnál már kb. tízezer ember gyűlik össze, ahol Vasvári és Irínyi
szónokol - a közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szaval -, csak
egy kisebb beszédet mond. Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a
budai vár helytartótanácsi börtönéből, majd hatfős bizottságot
választanak (Petőfi, Jókai, Irínyi, Vasvári, Irányi Dániel és
Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra.
A
városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry
Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom
irányítását.
A
később "márciusi ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a
mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és
elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára.
 A
városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a
tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak,
mivel a tanácsterembe tóduló 300 fő, valamint az épület előtt várakozó
10-15 000 ember annyira megrémítette a városi tanács vagyonos
polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és csatlakoztak a
követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött választmányának vezető
bizottságába is jelölték képviselőiket.
Az
egyik nyomtatott példányt aláírják és lepecsételik, majd fél öt körül
megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelő (Közbátorsági) Választmányt:
Irínyi, Petőfi, Vasvári, a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy
Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi
polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester (ő lesz a megbízott
elnök, noha az igazi vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos
főjegyző, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötőmester,
Tóth Gáspár szabómester (Petőfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté
szűcsmester.
Ezután a városháza tanácstermét és az egész épületet is Petőfiék rendelkezésére bocsátották. 
A
nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri
utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és
Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi
forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült
tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik:
eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenőrzését a sajtótörvényig egy
bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend
helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 főre szaporítandó pesti
polgárőrség fogja ellátni.
Délután
hat órakor kiszabadul börtönéből Táncsics (eredetileg Stancsics Mihály,
aki a nap emlékére változtatta Táncsicsra a nevét), akit feleségével
együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban visznek a
pesti Váci utcában álló "A Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a
tulajdonostól ingyenszállást kap.
Este
kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már előzetesen kívánt Bánk
bán előadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló sokaság.
Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos egyéb dalt, Egressy Gábor a
Nemzeti dal elszavalása után más verseket ad elő. Ugyanekkor a Rendre
Ügyelő Választmány 22.30-ig a városházán ülésezik, s két határozatot
szerkesztenek, melyek másnap reggel már kinyomtatva láthatók szerte a
városban (a polgárőrség bővítése, illetve a helytartótanácsnál elért
eredmények).
 Aktuális ünnepeink
|
Kommentáld!