Néhány éve fordult egyet a világ, majd úgy maradt. A válságból nincs visszaút, mert a következmények mélyrehatók és szerteágazók. Az internet felemelkedése hasonlít a könyvnyomtatás elterjedéséhez, amely radikálisan átalakította a gondolkodási szokásainkat. A világháló segítségével bárki, akármennyi információhoz és forráshoz juthat, így mindenki saját maga értelmezheti a világ dolgait (ha erre képes).

A közösségi oldalak felemelkedése, amely az utolsó három évre tehető, a médiában csak felszínre hozta a gazdasági válság által okozott törésvonalakat. Nemcsak arról van szó, hogy a nyomtatott sajtó ki fog halni, mint a kohászat a hatvanas években, hanem arról is, hogy megváltozott az információ elosztásának és feldolgozásának módja. Megszűnt a kiadók információs monopóliuma, mivel az új (online) nyilvánosságban bárki lehet véleményvezér, aki fontos és kreatív tartalmat szolgáltat. A mai kor szerkesztője már nem szöveget szerkeszt, hanem tartalmakat (videó, kép, szöveg) irányít, vagyis megválasztja a tartalmak elérési útvonalait az interneten.

A válság egyik súlyos következménye az volt, hogy összeomlott a hazai és a nemzetközi hirdetési piac, ezért a kiadók szerkesztőket és újságírókat bocsátottak el, ami a mai napig is tart. A legnagyobb hazai magazinkiadó idén év elején 90 újságírót rakott az utcára. Június közepén 25 százalékkal leépítették a harmadik legnagyobb közéleti online hírportál szerkesztőségét. Ugyanakkor a kiadók továbbra is tanácstalanok, mert a nyomtatott termékből származó bevétel nem fedezi a kiadásaikat, az online sajtónál meg egyelőre nem látni, hogy miből lesz pénz. A hazai döntéshozóknak láthatólag fogalmuk sincs, hogy mihez lehetne kezdeni a megváltozott helyzettel. Talán a fizetős, minőségi tartalom egy szűk szegmensben megoldást lehet, egyébként teljes a káosz.

Ma Magyarországon, komolyan vehető lapnál nincs újságírói vagy szerkesztői állás – sem az online, sem az offline piacon. A külsős munkák elfogytak, a különféle újságíró iskolák képzései a vicc kategóriába tartoznak. Akit egyszer elbocsátanak, nemhogy állást, de külsős munkát sem talál, mivel a kiadók a belsősökre terhelik (fizetésük keretein belül) a korábban külsősöknek kiadott pluszmunkákat. Van olyan vidéki lapcsalád, ahol az újságíróknak értékesítőknek is kell lenniük, ha meg akarják tartani állásukat, ami borzasztó.

Újságíró bárkiből lehet, aki jól ír, nem hülye, és helyén van a szíve (bár ennek az ellenkezője is igaz). Aki ma újságíróként kívánja magát definiálni, annak viszont teljesen mindegy, hogy milyen platformon dolgozik. Lehet ez a Facebook, a Tumblr, egy szerkesztőség, vagy a saját blogja. Hivatásos újságíróként viszont kizárólag a három piacvezető online lapnál fog tudni megélni Magyarországon. A vegetáló nyomtatott lapok ugyanis sehol nem vesznek fel kezdőket, feltéve, ha nem vagy csókosa valakinek.

A cikk szerzője újságíró, a Player rovatvezetője.