Tipikus hiba, hogy sokan csak állást és nem vállalkozást  akarnak csinálni maguknak.

Ha ma megkérdeznénk találomra tíz vállalkozót, legalább hat közülük azt válaszolná, hogy eszében sincs növekedni, örül, ha túléli a mai nehéz időket. Minek köszönhető ez? Talán a magyar cégvezetők ennyire fantáziátlanok, motiválatlanok, netán lusták?

A számokkal könnyű játszadozni, de megbízható adatok szerint az egész Európai Unióban a társaságok 99,8 százaléka tartozik a kis­- és középvállalkozások közé, és 93 százalékuk kevesebb, mint 10 főt foglalkoztató mikrovállalkozás. Nincs ez másképp Magyarországon sem, ahol a 2008-as adatok szerint az aktívan működő megközelítőleg egymillió cég 99 százaléka volt mikro- és kisvállalkozás. Ezek a társaságok a foglalkoztatottak nagyjából kétharmadának adnak munkát, sorsuk tehát meghatározza a magyar gazdaság állapotát is.

A kényszer kevés a vállalkozáshoz

A számok mellett a tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar társaságok többségét olyan magánszemélyek alapítják, akik a saját szaktudásukat és munkaerejüket hasznosítják önmaguk és családjuk megélhetése érdekében.

Ezek az emberek valójában állást kreáltak maguknak, nem céget. A szó piaci értelmében nem vállalkozók, hanem cégtulajdonosok, akik szakemberek szeretnének maradni, és a vállalkozást nem önálló szakmának, hanem „állapotnak" tekintik. Ennek megfelelően óriási hányaduk elutasítja, sőt lenézi a vállalkozási ismereteket, a marketinget az emberek becsapásának, a kereskedelmet pedig valami mocskos, hozzájuk nem méltó dolognak tartja. Nem csoda hát, ha legtöbbjük csak vergődik az üzleti életben, hiszen mind tudásuk, mind szemléletük, mind képességeik alapján máshol lenne a helyük.

Rosszul vállalkoznak vagy nem is vállalkoznak

Természetes hát, hogy az állásukat vesztett kényszervállalkozók, és életforma vállalkozók nem bíznak másokban, nem akarnak szervezetet építeni, másoknak döntési jogokat delegálni és komolyabb tőkét invesztálni a cégükbe. Ezzel még önmagában nem is lenne baj. A gond ott kezdődik, hogy – miután ők a legsebezhetőbbek, akik a piac legkisebb megingására azonnal nehéz helyzetbe kerülnek – ténylegesen nem alapozzák meg a vállalkozásukat. Ők azok, akik mindenkinek el akarnak adni, márpedig alapigazság, hogy aki mindenkinek el akar adni, az senkinek nem fog, hiszen egyetlen fogyasztói csoport sajátos igényeit sem elégíti ki!

Ők azok, akik soha nem készítenek még hevenyészett stratégiát sem, mivel szerintük elméletek gyártása helyett egyszerűen csak csinálni kell az üzletet. Így aztán nem csoda, ha csak forognak maguk körül, és miután nem tudják a tüneteket elválasztani a gondok valódi okaitól, nagyrészt esélyük sincs az egyről a kettőre jutásra.

http://www.bankweb.hu/cikk.php?id=4815